Heves, 2013. 06. 07. (p)

Kovács Lászlóné, Mikus Katalin temetése

Ján 11,25

J. Kr. a feltámadás és az élet

Ének: 323. Kr. az énekem…

Ima:

Életrajz és búcsúzás:

Lásd a végén!

Ezek után hallgassuk meg, mit üzen Isten nekünk, még élőknek!

Ján 11:25-26  Monda neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él. És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?

      Az Isten Fia, J. Kr. életről, halálról, feltámadásról és hitről beszélt akkor, és szól most mihozzánk. Ez mind óriási kérdése az embernek. Van, ami letagadhatatlan: élet és halál. Van, amit sokan kétségbe vonnak: a feltámadást. Van, amin vitatkoznak, vagy félreértenek: a hitet. Egy temetésen mégis ezekről kell beszélnünk.

1.) Aki ezeket mondta: J. Kr. Isten Fia.

(1) Ő nem egy közönséges ember. Az emberek, akármilyen nagy tudásúak is, sok mindent kijelentettek már életről, halálról és feltámadásról. Ki így vélekedik, ki úgy. Filozófiákból és elméletekből nincs hiány, de az emberek már nem is figyelnek rá, mert egy idő után mind megdől, és a kritikusan nehéz időkben semmit sem segítenek.

(2) J. Kr. szavai nem egy vélemény a sok közül. Ő az igazságot szólja. Ő a mennyből jött. Meghalt, de feltámadt, és a mennybe ment vissza. Míg a földön volt, halottakat támasztott, betegeket gyógyított. Szükséges, hogy figyeljünk arra, hogy mit mond.

(3) Jogosan teszi fel nekünk a kérdést: Hiszünk-e neki? Amikor ezt kérdezte, Lázár már 4 napja halott volt. Már oszlásnak indult, és az Úr J. akkor mondta Mártának, hogy feltámad a testvére, Lázár. Nem majd az utolsó napon, hanem mindjárt. Imádkozott, és így szólt a Lázár sírjánál: „Lázár, jöjj ki!” És kijött! J. Kr. sokszorosan bebizonyította, hogy igazat mond, hatalommal beszél és cselekszik.

      Feltámadása után kijelentette: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön”. Nála vannak a pokolnak és a halálnak a kulcsai is. Mindent megtehet. Higgyük el, amit mond! Ő tudja, mit beszél!

2.) Mit mondott J. Kr. az életről?

(1) Úgy gondoljuk, hogy mi is tudjuk, mi az élet. Benne vagyunk, élünk. De tényleg tudjuk, mi az élet? Miért születtünk? Milyen célból élünk? Annyi lenne az élet, hogy együnk, igyunk, szórakozzunk, dolgozzunk, családot neveljünk, aztán meghaljunk? Annyi az élet, hogy küszködjünk, aggódjunk, szenvedjünk, aztán vége? Hányan kérdezik, ha nehéz: Hát élet ez? – és legyintenek. Jelzik, hogy nem, ez nem élet. Az élet több kell, hogy legyen, mint nyomorúsággal teli 70 vagy 90 év!

(2) Meglepő, amit J. Kr. mond. Azt állítja, hogy Ő az élet. János apostol is ugyanezt mondja Jézusról: Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. (1Ján 5:12)

(3) De hogyan lehet valakiben benne az Isten Fia, J. Kr.? Egyáltalán lehetséges ez? Ján 1:12  Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.

      Vagyis J. Kr.-t be lehet fogadni. Hogyan? Úgy, hogy hiszünk Benne.

Jel 3:20  Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz… Ezt nevezzük újonnan születésnek! Akik Őt befogadták, azok újonnan születtek, és örök életük lett.

Kovács Lászlóné, Katika néni szívének ajtaja előtt is kopogott az Úr J. Sokára hallotta meg, idős korára, de meghallotta, és beengedte. Így lett élete. Mégpedig örök élete. Biológiai élete volt addig is. De az nem örökké tartó. A biológiai élete most véget ért. Teste meghalt, de Kr. élete benne örök, el nem múló, végtelen.

3.) Halál

(1) Úgy gondoljuk, ez is ismerős. Persze legtöbbször a test halálára gondolunk. Katika néni meghalt, testének biológiai működése leállt.

      A halál nem természetes! A halál nem Isten gondolata volt. A halál a bűnesettel jött be a világba, és vele együtt a szenvedés, a könny, a gyász.

(2) De mi is a halál tulajdonképpen? Csak az a halott, akit már lehet temetni? Nem! Ahogy nemcsak biológiai, hanem szellemi élet is van (=J. Kr.), úgy nemcsak biológiai, hanem szellemi halál is létezik. Mindenki halott szellemileg, akiben nincs J. Kr. Szellemi halottaknak születtünk erre a földre, és azok is maradunk, ha Kr.-t be nem fogadjuk.

(3) J. Kr. azért jött, hogy ne maradjunk a halálban. Először a szellemi halálból szabadítson ki. Oda a bűneink miatt kerültünk. Onnan nem könnyű kiszabadítani, mert „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat”. A vérontás, pedig halállal jár. Bizony J. Kr. Isten Bárányaként éppen azért halt meg, hogy vére eltörölje a bűneinket, és így kiszabaduljunk a halálból, és megbékéljünk Istennel. Aztán majd a feltámadáskor a testi halálból is kiszabadít. Milyen különös Isten munkája, hogy halál által szabadít ki a halálból. Kr. halála által.

Kovács Lászlóné, a J. Kr.-ban való hit által bűnbocsánatot nyert, kiszabadult a szellemi halálból, és azzal a reménységgel temetjük el, hogy a teste is feltámad majd, mégpedig nem kárhozatra, hanem üdvösségre.

4.) Feltámadás

(1) Ezt sokan kétségbe vonják. Még azok közül is, akik templomba járnak, és imádkozzák a hiszekegyet, aminek a végén az van: „Hiszem… a test feltámadását és az örök életet”. Mégsem hiszik. Szinte minden temető kapuján ott a felírat: FELTÁMADUNK. De azt mondják: Nem jött onnan még vissza senki. Pedig ez nem igaz. J. Kr. visszajött. Több mint 500 tanú volt rá. Azt mondta: „Én élek, ti is élni fogtok” Mind az igazak, mind a gonoszok feltámadnak, és azután az ítélet következik.

(2) Az ítélet miatt nem szeretnék sokan, hogy feltámadás legyen. Azt szeretnék, ha megsemmisülnének. Ha a halállal mindennek vége lenne.

(3) J. Kr. azt mondta, hogy Ő a feltámadás. Ő nemcsak feltámadt, hanem mindenkit fel tud, és fel fog támasztani. A hívőknek ez a boldog reménységük, hogy a testük dicsőségre támad fel, nem örök gyötrelemre.

Nem azért, mert megérdemlik, hanem azért, mert hittek J. Kr.-ban, és a szívükbe fogadták Őt, Aki a Feltámadás és az Élet.

5.) A hit

(1) Sokféle hit van. Hisznek az emberek eszmékben, vallásban. Hisznek egymásnak, néha még azoknak is, akik már becsapták. Hisznek a horoszkópnak. Tulajdonképpen az emberek hiszékenyek. De csak egyetlen jó hit van: Az, ha J. Kr.-ban, Istenben hiszünk.

(2) Aki hisz énbennem, ha meghal is, él. És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal – így mondta J. Kr. Ez valóságosan igaz. Azt jelenti, hogy ha a Benne hívő teste meghal is, de a lelke, a szelleme él. Aki egyszer született, az kétszer hal meg, de aki kétszer született, az csak egyszer hal meg. (Megmagyarázni, hogyan.)

      (3) J. Kr. nekünk is felteszi most a kérdést: Hiszünk-e Benne?

Hisszük-e, hogy azért jött, hogy bűneinket megbocsássa, vérével eltörölje? Hisszük-e, hogy Ő (és csak Ő) tud új életet adni, és megbékíteni Istennel?

Hisszük-e, hogy Ő az egyetlen, aki üdvösséget ad, mert Ő Maga az Élet?

Hogy aki hisz benne, soha meg nem hal, és ha a teste meghal is, lelke él.

Az elhunyt testvérnő, Kovács Lászlóné ezt hitte, és ez vigasztaló!

Kedves Gyászoló család, és mindenki, aki itt megjelent!

      Isten ezen a temetésen, az Ige által most zörget a szíved ajtaján. Bebocsátást kér, hogy örök életet adjon. Ne halogassuk szívünk kitárását, hisz olyan régóta vár ránk, és a holnapunk sem biztos. Kevesen élik meg a 91 esztendőt! Isten mindnyájunknak örök életet akar adni, de J. Kr.-tól különállóan nem lehet, mert Ő a Feltámadás és az Élet. Milyen nagy Isten irgalma, hogy még a gyászunkban is az Életet kínálja nekünk!

      A gyászolókat pedig vigasztalja meg Isten a következő Igével:

1Thess 4:13-18  … Annak okáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel!

                                                                                 Ámen

Ima:

Ének: 152. Az Isten Bárányára…

Életrajz és búcsúzás:

Kovács Lászlóné, Mikus Katalin 1922-ben született, szegény családban. Négyen voltak testvérek. Ő hat elemit és három polgári iskolát végzett. Szeretett tanulni. Különösen érdeklődött a versek iránt, azok szeretete végigkísérte egy életen át. Szép ifjúkora volt, szívesen mesélt róla. 1949-ben férjhez ment, három gyermek édesanyja lett, akiket nagy gonddal és szeretettel nevelt. Csendben, különös figyelemmel kísérte sorsukat.

Először a kereskedelemben dolgozott, majd a hevesi Szociális Otthonban betegápolóként, egészen nyugdíjazásáig.

Testvéri közösségbe később, a nyugdíjas éveiben került. Életét az egyszerűség, és mindig a jóra való törekvés jellemezte. Családja és a testvérek felé a vendéglátásban végezte kitartóan, nagy szeretettel a szolgálatát.

Egy hónappal ezelőtt agyi infarktust kapott, amiből már nem épült fel.

Betegségét nagy türelemmel és békességben viselte. Hétfőn csendben elaludt.

Búcsúznak tőle:

Szerető férje, Kovács László, akivel 64 évet éltek együtt jóban-   rosszban.

Idősebb fia, Laci és unokája Krisztike.

Lánya Éva, veje Imre és unokái: Ági, Imi, Zsuzsi és Andris.

Harmadik gyermeke Józsi, és legjobb barátja Somogyi Józsi és    felesége Editke.

Elköszön sógora, Jóska, és sógornője Julika, valamint Erika és     családja.

- keresztlánya Ágota

-  sógornője gyermeke Gabika és férje Gábor

- testvéreinek gyermekei és családjai: Magdi, Tibi, Marika, Zsuzsi,    Feri, Laci és Katika

- minden szeretett gyülekezeti testvér (hevesiek, feldebrőiek,       karácsondiak, füzesabonyiak, egriek, mezőkövesdiek,   debreceniek, káliak és a budapestiek.)

Búcsúzik mindenki, aki eljött a temetésére: utcabeliek, szomszédok és ismerősök.

Ezek után hallgassuk meg, mit üzen Isten nekünk, még élőknek! (vissza a másik lap elejére!)